251. NAP
Vissza akarok menni a gyerekkoromba, amikor még mindent úgy tettem, ahogy akartam, amikor még tudtam, hogy mit szeretnék igazán, és szinte semmi nem állíthatott meg! Az olyan érzés lehet, mikor olyan pozícióban vagyok, olyan élethelyzetben, hogy tudom, bármit megkaphatok. És emellett nem érdekel mások véleménye, mert azt most is tudom, hogy nem ők határozzák meg az én döntéseimet. És nem kéne olyan nagy hatással lenniük rám. De most még igen, most még bennem van a megszokás. Vajon milyen ember lennék, ha nem szokványos módon nőttem volna fel? Ha semmibe nem korlátoztak volna, és határtalan lehetőségeim adódtak volna? Vajon megoldható ez ebben a fejlett civilizációban? Igen, de úgy gondolom, hogy ehhez inkább a vidék, a kert és egy igazán szeretetteljes család szükségeltetik. Közeledik az álmom!
Egyre többet gondolok a Házamra, egyre jobban érzem magam. Már úgy gondolok rá, mint a biztos jövőmre. Egyszerűen nem lehet másképp. Tudom, hogy régóta vágyom kertre, és azt is tudom, hogy ez a kislányom születése után felerősödött. Azóta csak vonzom az apró részleteket. Mostanra már szinte minden részlet kikristályosodott, ami azért is jó, mert nekem könnyebb úgy vágynom valamire, hogy minden apró részletét ismerem.
Már csak egy részlet leírása hiányzik: a munkám. Mit fogok én ott csinálni? Halványan már ez is körvonalazódott, de ez nem elég. Nekem több kell. És egyelőre, ha csak gondolkodok rajta nem jutott előrébb. Tehát, elindulok megint a megérzéseim útján. Tudom, hogy jönni fog az ötlet!
És miért van az, hogy annyi mindent tudok előre, mégis oly könnyedén elfelejtem, és süllyedek bele abba az érzésbe, amibe nem szeretnék? Kevesebbet tanulok a „hibáimból” mint gondoltam. Ideje ezt felismernem. És most, hogy felismertem, tudatosítanom kell magamban, hogy is működök.
Mindent megkapok, amit szeretnék. Ha valamit elengedek, miközben továbbra is akarom, - csak nem görcsösen ragaszkodom hozzá – akkor visszajön. Mindig! Méghozzá olyan gyorsan. Ha valamiről érzem, hogy úgy kell lennie, úgy is lesz. A kombinálás nem segít a szervezésben, csak a bonyolításban. Szerencsés ember vagyok. Képességeim határtalanok. :)