104. NAP
Ahogy telnek a napok természetesen engem is egyre jobban érdekel, hogy mi is lesz pontosan december 21-én. Milliónyi találgatás, ötletelés van ezzel kapcsolatosan, a nagyja baljós, a másik fele reményteli. Én személy szerint inkább húzok a reményteli felé. Sőt, biztosan tudom, hogy jobb világ következik és nem lesz semmiféle világvége – legalábbis nem olyan mint a filmekben. Csak egy korszak vége közeledik, jön a várva várt korszakváltás. Tegnap ajánlottak nekem egy nagyon szívhez szóló és szerintem teljes mértékben igazágon alapuló videót, érdemes megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=4lm4hTsFUFw
Ezután mindenki maga döntse el, hogy miben hisz, mit remél, mit szeretne. Nyilván a szebb jövő az áhított, és mivel annyian akarjuk már, kizárt dolog, hogy ne következzen be!
Már egynéhány éve érzem a változást, és érzem, hogy a világ nagyon rossz irányba tart. Csak látszatfejlődés zajlik. Az emberek burokban élnek és nem lelik boldogságukat. Valaminek történnie kell, tovább már nem süllyedhetünk, Földanya nem hagyja. És természetesen nem a teljes pusztulás a megoldás. :) Így hát én is beálltam azok közé, akik a szebb jövőt várják – tudatosan, és el is hiszik. Sokat vizualizálok ezzel kapcsolatban, és a megérzéseim is azt súgják, hogy nincs miért aggódni, közel a felébredés.
Ez annyira összetett és hatalmas téma, hogy nem is szeretnék jobban belemenni, inkább csak az álláspontomat és bíztató, reményteli gondolataimat akartam leírni. Ettől én is jobban vagyok, és remélhetőleg ti is.
Azt mindig is tudtam, hogy az aggódással nem megyek sokra, de csak mostanában tudatosult igazi jelentése, az aggódás árt, hátráltat és értelmetlen. Teljes mértékben fölösleges. Megpróbálom száműzni az életemből, ha azon kapom magam, hogy rágódok valamin, mély levegőt veszek ellazítom magam, és arra gondolok, hogy minden rendben van, és úgy is megoldódik. Elengedem. Az elengedés jó. Az elengedés felszabadító. ha olyan dologról van szó amit igazából nem elengedni, hanem vonzani szeretnék, akkor bumerángként gondolok rá. Csak az a kérdés, hogy milyen messzire repül mire visszér hozzám :)
A közérzetemet az is meghatározza, hogy éppen hol vagyok. Pontosabban mi vesz körül, milyen a hely, a környék. Ha választhatok – és legtöbbször igen – akkor a szebb utat választom. Erre már évek óta tudatosan figyelek. Emlékszem, hogy már gimis koromban is, ha valahova el kellett mennem és ráértem, akkor lassan, körültekintően és a lehető legszebb útvonalon mentem. Ez most azért jutott eszembe, mert ma volt az első reggel idén télen, hogy fehérek voltak a fák. Gyönyörű.
Imádom a havat. Imádom a fehérséget. Mikor leesik az első hó igyekszem olyan helyeken járni ahol nagyjából szűzhó van, vagy nem kotorták el. Hallgatom ahogy ropog a lábam alatt és nézem, hogy csillognak a hópelyhek. Alig várom a mínuszokat és a szakadó hóesést! Ki tart velem? :)
Jön a tél, jön a karácsony (?!) és jön a szebb, új korszak. Áldott Aranykor.